19. részlet

Amióta véget ért a nyári szünet, a napok sokkal fárasztóbbak lettek a YO!KIDS számára. Hiro, Sungmin és Koyama ugyanis még középiskolába jártak, Yamada pedig egyetemista volt. A napirendjük tehát valahogy így nézett ki: délelőtt és kora délután iskolában voltak, délután egész estig próbán voltak és este, illetve éjjel jutott idő a tanulásra és az iskolai feladatokra. Nyilván amikor valamilyen forgatás volt vagy bármi hasonló, nem mentek be a suliba. Most pedig, hogy nyakukon volt a megjelenés, tényleg rengeteg dolguk volt.

Az iskola kezdete óta Hiro valamiért folyamatosan aggódott távoli barátnőjéért. A hangjában is volt valami furcsa, mintha gondterhelt lenne vagy valami nyomasztaná, de nem tudta mivel magyarázni. Kérdezni hiába kérdezte többször is, a lány semmit nem mondott. Majd ha személyesen találkoznak, úgyis ki fogja szedni belőle. Addig viszont keményen kell dolgoznia, hogy a találkozás ne hiúsuljon meg.

Egyik délután a YO!KIDS tagjai fáradtan üldögéltek a próbatermükben. Az új számuk koreográfiája igencsak nehézre sikerült, főleg a köpeny-tánc miatt. Az új szám címe amúgy „Gloom” lett. Maga a szám egy kicsit sötétebb hangulatú dance track, orgonával fűszerezve. A dalszöveg egy kicsit burkoltabb társadalomkritika a „vérszívókról” – azokról az emberekről, akik másokat könyörtelenül kihasználva akarnak feljebb jutni. Innét a videoklip felállása is: vámpírok. A vámpírjelmez elengedhetetlen kelléke a köpeny, és mivel fellépésekre is ezeket a ruhákat szánták – és a koreográfiát is erre építették -, be kellett gyakorolni a köpeny-táncot is.

Tehát a fiúk épp egy kis szünetet tartottak és fáradtan üldögéltek a próbateremben – vagy épp a ventilátorokkal játszottak -, amikor benyitott a menedzserük, Toyogawa-san.

-    Csak nem lazsálás van?

-    Ó, ugyan~~ - válaszolt Yamada, de továbbra sem mozdult senki.

-    Fontos bejelentenivalóm van a számotokra!  - tért a lényegre a fiatal menedzser. – Szerepelni fogtok egy új műsorban, az „Idol Date”-ben. Az lesz a lényege ennek az új műsornak, hogy sztárpárokat fogtok alkotni és duplarandira mentek egy-egy szerencsés rajongóval. A forgatást még a hétvégén elkezdjük.

-    Ez érdekesnek tűnik! – csillant fel Koyama szeme.

-    Kik lesznek a lányok? – tette fel a legfontosabb kérdést Sungmin, aminek hallatára mind izgalomba jöttek.

-    Nos, mivel az ügynökségünk szponzorálja a műsort, ezért a Royal Ribbon Girls lesz a partneretek! – a név hallatán mind a hat fiúból kitört az éljenzés.

A Royal Ribbon Girls, vagy röviden RRG, egy öttagú lánycsapat ugyanúgy az M.Y. Entertainmentnél. A tagok Shiki (Shinoda Kiyone, 20 éves), a vezető; Kin (Yokimura Eri, 18 éves), Namie (Ayasegawa Nanami, 18 éves), Riku (Sakamoto Mika, 18 éves) és a legfiatalabb, Suzu (Ikimura Misuzu, 16 éves). A YO!KIDS előtt egy évvel debütáltak, de egy kislemez és egy mini album után Dél-Koreába utaztak, hogy ott dolgozzanak egy ideig. Nem túl gyakori szokás, hogy japán csapatok Dél-Koreában is debütáljanak, inkább csak fordítva szokott lenni.

Az egész az M.Y. Ent. főigazgatója, Yoshikawa Masahiro ötlete volt, amolyan nemzetközi összefogást és békét akar vele hirdetni. Hong Seung Sungnak, a Cube Entertainment főigazgatójának megtetszett az ötlet és ők szerződtették a lányokat. A másik dolog, ami megfogta Yoshikawat a koreai zeneiparban, az a promóciós stratégia volt. Sokkal több lehetőségük van a koreai idoloknak az önreklámozásra, mint itt, Japánban, tehát egy-két szokást megpróbált eltanulni onnét, már amennyire a lehetőségei engedték. A lányok pedig sikert arattak Koreában is, így még ma is ott dolgoznak, tehát a YO!KIDS-nek nem sok lehetősége volt rá, hogy megismerje őket. Rajongószemmel nézve viszont tudtak róluk egyetsmást, tehát nem csoda, hogy még lelkesebbek lettek a műsorral kapcsolatban.

-    De hogy szerepelhetünk velük, amikor ők külföldön vannak? – kérdezte Koyama. Nagyon izgatottak lettek.

-    A gépük ma este érkezik, tehát örülnék, ha kimennétek köszönteni őket!

-    Még szép! – mondták kórusban.

A Szöulból érkező gép némi késéssel 9 órakor szállt le a tokyoi Haneda repülőtéren. Rengeteg – vagy 100-150 – japán rajongó fogadta az RRG-t a helyszínen. De míg a rajongók csak a repülőtér bejáratánál gyülekezhettek, az M.Y. Ent. fogadóbizottságát, Yamdat, Minamit és Sungmint a néhány testőrükkel, sokkal beljebb engedték.

Abban a pillanatban, ahogy a lányok felbukkantak a folyosón, a fiúk szája csaknem tátva maradt. Bár napszemüveg és hétköznapi ruha volt rajtuk, mégis jobban néztek ki, mint a videókon. Sungmin rögvest koreaiul köszöntötte őket, ahogy melléjük értek. A lányok koreaiul viszonozták, majd immáron japánul bemutatkoztak, ahogy a fiúk is.

-    Örülünk, hogy végre találkozhatunk az M.Y. Ent-es kisöcséinkkel! – vette át a szót Shiki, a vezető. – Bár nem sikerült még személyesen találkoznunk, de Koreából is figyelemmel kísértük szinte minden nyilvános lépéseteket és büszkék vagyunk rátok! Koreában is rendkívüli népszerűségnek örvendhettek. Keményen fogunk dolgozni, hogy senpaiként ne maradjunk le mögöttetek!

-    Ugyan, minket illet a szerencse! – szólt Yamada is.

Ezt követően összeszedték a csomagjaikat és megindultak kifelé az autóhoz. Ahogy elhaladtak a sok rajongó mellett, akik csak azért jöttek el ilyen későn ilyen messzire, hogy üdvözöljék őket, a lányok nagyon meghatódtak. A nagy, fekete sötétített ablakú kocsi csakis rájuk várt odakint a bejárat előtt. Yamada foglalta el a vezetőülést, Minami mellé, Sungmin pedig mögéjük telepedett a lányokhoz, hogy szóval tartsa őket.  Talán Sungmin volt a leglelkesebb minden tag közül. Azt remélte, kicsit használhatja koreai tudását a lányokkal és megtud egyetsmást az országról, hogy mik történnek, mi a menő mostanában, stb. Ezt csakis ottani szemmel lehet igazán tapasztalni. De a lányok fáradtak voltak és örültek, hogy végre japánul beszélhetnek, tehát inkább ez utóbbi nyelven társalogtak. Így az első két ülésen ülő fiúk is érthették a beszélgetést.

Ahogy elértek a stúdióhoz, a lányokat rögtön emlékek ezrei rohanták le. Tényleg régen jártak már itthon, és ez csak most tudatosult bennük igazán. A fiúk a régi próbatermükhöz vezették őket.

-    Jó ég, de rég voltunk már itt! – szólt Riku.

A fiúk előre engedték őket a sötét terembe, majd Minamira jutott a nagy feladat, hogy felkapcsolja a lámpát.  Abban a pillanatban, ahogy ezt megtette, minden oldalról pezsgők pukkantak és konfettik hullottak alá, a szemközti tükrös falon pedig egy hatalmas „Üdv itthon!” felirat csavarodott le. Aztán előbukkant mindenki, aki részt vett az előkészületekben: az RRG régi stábtagjai: a menedzserük, a két stylistjük, a kamerások, fodrászok, énektanárok, koreográfusok. Itt volt a főigazgató, Yoshikawa-san is, valamint a helyettese, Murakami-san és a másik három YO!KIDS-es fiú.

Yoshikawa főigazgató tartott egy rövid köszöntőbeszédet, majd koccintottak a pezsgővel és előkerült az étel-ital. A fő attrakció egy hatalmas, kétemeletes torta volt az RRG emblémájával és a tagok marcipán-másaival. A lányok könnyekig hatódtak a stáb kedvessége láttán. Még sokáig ünnepeltek, majd az est végén Murakami-san ismertette velük a kezdeti napirendjüket.

-    A holnapi napotok szabad, azt csináltok, amit akartok, de szombaton 7-kor az Ueno állatkertnél kezdjük az Idol Date forgatását! A szabadnap persze nem vonatkozik a YO!KIDS-re!

Az RRG-t már tájékoztatták a műsorról korábban, így tudták, miről fog szólni. Ahogy szóba került, mindnyájan átható pillantást vetettek Shikire, aki csak zavartan mosolygott.