Prológus

„Hírnév… egy csalfa tündérkép, mely álmokat és vágyakat ad, majd egyszeriben el is tűnik, amint kifogy a tinta a nyomdákban.

És bár az ember azt hinné, ez a legjobb dolog a világon, egyben nagy terhet is jelent.

Ha egyszer megízleljük, többé nem akarjuk elengedni, hanem mohón áhítozunk utána…

Egy hírességnek mi a legnagyobb ellensége s egyben félelme?

   

Nem, nem a konkurencia, de még csak nem is a média…!

                   egy híresség…

a rajongóitól fél a legjobban!”

(Inoue Hiro – YO!KIDS)

„A YO!KIDS új albuma vezeti az eladási ranglistákat!” „Ma esti vendégeink a YO!KIDS tagjai!” „A YO!KIDS hivatalos Japán körüli turnéja megkezdődött!” YO!KIDS, YO!KIDS, YO!KIDS…

Az év legnagyobb durranásának számít a YO!KIDS debütálása. Már rögtön a legelső számukkal meghódították Japánt, így mára ők lettek az egyik legnépszerűbb csapat mind Japánban, mind az egész világon. A városban bármerre is nézek, mindenhonnét ők néznek vissza rám: az újságostól, a lemezboltokból, az ajándékboltokból, a hirdetőtáblákról, de még a villanyoszlopokról is. És én sem vagyok kivétel: ugyanúgy a rajongójuk vagyok, de ismerem a határokat.